Közösségfejlesztés

 TOP-6.9.2-16 

A közösség ereje

A közösségfejlesztéshez ismernünk kell a város, a városrész (szomszédság) és a helyi körülmények kapcsolatát. A közösségfejlesztés az interaktív, helyi megvalósításra fókuszál, ahol a közösség tagjai a mindennapi élet alakításában vesznek részt. A fejlesztéshez szükség van a környezeti struktúra ismeretére, hogy ennek megfelelően tudjuk kezelni a problémákat, és jobbá tenni a közösség életét.

Város

Városnak nevezzük azt a települést, a helyi lakosság, valamint a környező települések számára központi funkciókat biztosít (pl. speciális egészségügyi ellátás, egyetem, igazgatási intézmények, könyvtár, színház, stb.). Kisvárosnak számít az 5000 lakos feletti település, míg nagyvárosnak nevezhetjük a Szeged méretű, több mint 100 ezer lakosú településeket. A város kereskedelmi, ipari és lakóterületi szektorokból épül fel. Sokszínűsége biztosítja a személyes szabadságot, és elősegíti a szűk körű csoportok, szervezetek létrejöttét.

Agglomerációnak vagy vonzáskörzetnek nevezzük a város külső községeit, vagy a város körül elhelyezkedő kisebb városokat. Az agglomeráció lakosai gyakran ingáznak a nagyváros felé, főleg munka és szolgáltatások eléréséért, de szórakozás céljából is, így nem feltétlenül állandó tagjai a városi közösségeknek. Az agglomeráció fontos eleme a közlekedés és az infrastruktúra megfelelő kialakítása. Szeged agglomerációjához tartozik például Szeged, Algyő, Bordány, Deszk, Dóc, Domaszék, Ferencszállás, Klárafalva, Röszke, Szatymaz, stb.

Szomszédságnak nevezzük egy adott városrész sajátos egységét, mely a közösség és a társadalom között helyezkedik el, és célja a városi közösségek strukturálása. Konkrét határa nincs, hiszen ide tartozhatnak tőszomszédok vagy akár a másik utcában lakó szomszédok is, akik ismerik és támogatják / ellenőrzik egymást a közös feladatok ellátása során, saját környezetük gondozásában. Tehát lehet 10 vagy akár 100 család is, vagy egy lakóház közössége. A lakói közt kölcsönös kapcsolat él.

A szomszédság felosztása

Roland L. Warren szociológus (1971) a szomszédságokat az alábbi funkciók alapján különböztette meg:

1. Integráns / teljes: a szomszédok együttműködése a közösségi értékek mentén zajlik, kapcsolatuk pedig közvetlen és kooperatív.
2. Egyházközségi / körzeti: azonos az előbbivel, de a külső közösségektől elhatárolják magukat.
3. Széthúzó: inaktív tagok jellemzik, a helyi értékek nincsenek reprezentálva.
4. Áthidaló: A belső kapcsolatok formálisak, a külső kapcsolatok szorosabbak.
5. Átmeneti: passzív, hiányos szomszédsági viszonyok.
6. Rendhagyó: A lakók sem külső sem belső kapcsolatokkal nem rendelkeznek, teljesen passzívak és szervezetlenek.

A szomszédságok pozitív és negatív irányba is változhatnak vagy alakíthatóak. Sokszor előfordul, hogy annyira megnő a közösség létszáma, hogy nem tudják betölteni eredeti funkciójukat, így kettéválik. Szakemberek és közösségfejlesztők segítségével széthúzás esetén közös tevékenységek, egy működő mechanizmus kialakítása és a problémák közös kezelésével, az érintettek egy kellemes, biztonságos környezetet alakíthatnak ki, mellyel csökkenhet a lakók elköltözési aránya is.

A szomszédság életközösségi funkciója legfőképpen a kölcsönösségben jelenik meg, melyben szívességadás esetén nem várnak a tagok azonnali és becsértékkel meghatározott viszonzást. A közös célok, a környezet tisztaságának vigyázása, a hulladékkezelés vagy az városszépítés mind közös célokat szolgálnak, melyekkel kapcsolatos döntésekben a szomszédság tagjai egymásra vannak utalva. A szomszédság akkor működik hatékonyan életközösségként, ha ezekre alapozva otthonos és bizalmi létkör jön létre.

A Neighborhood Watch, vagy más néven szomszédsági őrszolgálat a civilek olyan aktív és barátságon alapuló csoportosulását jelenti, akik elszántan küzdenek a bűncselekmények és a vandalizmus ellen, és jelentik az illetékes hatóságoknak az előforduló szabálytalanságokat. Feladatuk közé tartozik még a helyi közösségek informálása és oktatása a biztonsági intézkedésekről, és az ehhez kapcsolódó események megrendezése. Leginkább az USA-ban és az Egyesült Királyságban elterjedt.

A társas együttéléshez szociális és morális készségekre van szükség, mely közösségi és önfejlesztő szükségletekből áll. Ide tartozik az erkölcsi magatartás, a kölcsönös támogatás, a kommunikáció, az aktív cselekvés, stb. A nevelés a család és az iskola feladata, és ehhez kapcsolódóan a közösségi hatások is befolyásolják az egyén közösségi együttélésről alkotott képét. Érdemes lakógyűlések keretében közösen meghatározni és egységesíteni a közösségi együttélés alapvető szabályait.

A közösségek nem csak lakóhely alapján jöhetnek létre szomszédságok formájában, de az egyén választhat érdeklődés szerint is közösséget. Ilyen lehet például a helyi idősek klubjának közössége, etnikai közösségek, szakmai vagy vallási közösségek, hobbi alapján működő közösségek, stb.  A szellemi közösségek egyfajta elképzeléshez vagy Istenhez való kötődést jelöl, mint például a helyi katolikus templom egyházi közössége.

A közösségi hálózatok, vagy más néven klaszterek arra szolgálnak, hogy a társadalmi csoportokat közös tevékenységeik és kapcsolataik alapján kösse össze, mely a változás megszervezésének hatékonyságát segíti elő. Ilyen lehet egy természetvédelmi közösség, mely a téma különböző közösségi képviseletének közreműködésével a problémát több szempontból is vizsgálni és kezelni tudja, legyen szó akár szakemberekről, intézményekről vagy aktív civil polgárokról, akik a hálózat tagjai.

Megoldás a lokalitás

A közösség legalapvetőbb kötődési szála a földrajzi lakóhelye, vagyis a közösség lokalitása. Habár a mai globális világban a mobilizáció lehetővé teszi a rugalmas lakóhelyváltozást, mégis a helyi szintű megmozdulások bizonyulnak a leghatékonyabbak. A helyi termelők is akkor tudnak a legfenntarthatóbb módon érvényesülni, ha termékeiket a helyi lakosság számára árusítják, akik cserébe ismerik a termék eredetét és a termelőt, és a szállítás is kevesebb ökológiai kárt okoz. A globális ismeretek viszont fontosak, mert a problémák sok esetben globális szintekről hagyományozódik lokális szintre.

Az életképes közösség legalapvetőbb eleme az összefogó helyi lakossági együttműködés, melyben a közösség meghatározza a helyi társadalmi szabályokat. Célja a közösségi élet jobbá tétele, melynek megvalósítására alkalmas is a közösség. Egy életképes közösségben olyan mechanizmusok kialakítására van szükség, melyek a felelősségeket és a szerepeket tisztán meghatározzák, például a biztonságra, szemétszállításra, lobbizásra, közös tulajdon fenntartására vonatkozóan. Továbbá kialakítja a konfliktusok és igények megoldási szabályzatát, és folyamatos kapcsolatot tart a köz- és magánszereplőkkel is.

Anthony P. Cohen (1985) szerint a közösséghez tartozás magába foglalja a valami közössel való rendelkezés érzetét, ami egyaránt elkülöníti a közösséget más csoportoktól, tehát egyedivé teszi őket. A modern közösségek biztosítják a valahová tartozást és ezzel együtt a szabadságot is. A közösség tagjai részt vesznek a közösség mindennapjainak alakításában, és lehetőséget kapnak a megnyilvánulásra. Nemcsak a saját életét veheti kézbe ezáltal, hanem bizalmat, segítséget, szolidaritást és viszonzást kap a körülötte élőktől, és a közösség számára is biztosíthatja ugyanezt a kölcsönhatást.

Az I Bike Budapest civil kezdeményezésű felvonulás minden évben megrendezésre kerül Budapesten. Ez egy olyan kerékpáros felvonulás, melynek célja, hogy a közösség felhívja a figyelmet a kerékpáros fejlesztések iránti igényre, és népszerűsítse ezt a közlekedési módot. Hiszen minél többen kerékpároznak egy városban, annál jobb a levegő és biztonságosabbak az utak. Erősíti a kerékpáros közösség tagjai közti szolidaritást, mert a közösségi összefogással egy mindenki számára fontos ügy érdekében lépnek fel. Szervezője a Magyar Kerékpárosklub.

A városban a különböző érdeklődésű egyének közösségei vannak jelen, melynek alkalmi résztvevőit alkotják az agglomerációból érkező egyének is. A legalapvetőbb közösséget mégis a szomszédság alkotja, mely állhat kevesebb vagy több családból vagy egyénből is. Bármely típusú városi közösségről is beszélünk, ha az életképesség legfontosabb elemeit tartalmazzák és a valahová tartozás érzetét biztosítják, akkor a városi együttélés során egészséges kapcsolatok és hálózatok alakulnak ki.