"Fenntartható építőipari megoldások és kivitelezésük"

GINOP-5.1.3-16-2017-00058

Energiaforrásnak nevezünk minden olyan anyagot, tárgyat, amelyből különböző folyamatok során energiát nyerhetünk ki, és ami további felhasználásra és hasznosításra alkalmas. A keletkezésük kapcsán két nagy csoportba lehet sorolni őket. 

Ezek a megújuló és a nem megújuló energiaforrások. A megújulókról elmondható, hogy a keletkezésük sebessége nem kisebb, mint a felhasználás sebessége. A használatukkal nem csökken a további energiához való hozzáférés. Ezzel szemben a nem megújuló energiaforrások, mint a nevük is utal rá, kisebb sebességgel keletkeznek, mint ahogyan felhasználjuk őket.

Ahogy említésre került, a megújuló energia legfőbb erénye, hogy a hasznosításuk során nem csökken a mennyiségük, bármikor ugyanolyan módon kinyerhetők és termelhető belőlük energia. Ezek közé az energiaforrások közé tartozik a nap-, szél-, víz-, geotermikus energia és a biomassza. 

A biomassza nem más, mint az elhalt növényi és állati szervezetek felhasználható, biológiai úton létrejövő szervesanyag tömege. Az elmúlt évekről elmondható, hogy a megújuló energiaforrások kapják a hangsúlyt a nem megújulóval szemben. Ennek oka a hagyományos energiahordozók csökkenése, a környezetvédelem és a költségcsökkentés.

A megújulóval ellentétben a nem megújuló energiaforrások abban különböznek, hogy újraképződési mechanizmusuk nagyon lassú, nem lehet őket gyártani, nem termeszthetők és nem lehet őket újra felhasználni. A nem megújuló energiaforrások közé soroljuk a földgázt, a kőolajat, a szenet és az atomenergiát. 

Napjainkban még ezek a leginkább jellemző energiaforrások, azonban az újraképződési gátak miatt egyre fogyóban vannak. Mindemellett pedig nem elhanyagolható mértékben károsítják a környezetet.

Az alternatív energiaforrások, vagy más néven megújuló energiaforrások jelentősége abban rejlik, hogy a használatuk összhangban van a fenttartható fejlődés alapelveivel. Ez olyan folyamatot jelent, ahol a jelen szükségleteit kielégítik anélkül, hogy az csökkentené a jövőbeli generációk azon képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket. Ezen felül elmondható, hogy nem okoznak környezeti szennyezést, így kiváltható velük a szénhidrogének (szén, kőolaj, földgáz) energiatermelő folyamata.

Az első, illetve leggyakoribb alternatív energiaforrás a napenergia, amely a Napban lejátszódó magfúziós események hatására keletkezik. Hasznosítása lehet aktív, amikor speciális eszközök segítségével (napkollektor) gyűjtik be, és lehet passzív, amikor az épületeket úgy tervezik, hogy begyűjtsék az energiát. A szélenergiát a légkörben keletkező nyomáskülönbség alakítja ki, hasznosítása szélturbinák által valósul meg. A vízenergia az áram előállítására szolgál.

A geotermikus energiát a Föld belsejében keletkező radioaktív folyamatok alakítják ki, amely hőenergia formájában észlelhető és hasznosítható. Végül, biomassza bármilyen szerves anyag lehet, amely élő szervezetekből származik (pl.: fa, visszamardt növényi és állati hulladék), égethető, üzemanyag gyártható belőle.

Hogy otthon is elérhetők legyenek a megújuló energiaforrások, már számos berendezés elérhető magánszemélyek számára is. Ilyen a napenergiát hasznosító napelem, amely a háztetőre szerelhető, és a kinyert energia tárolható akkumulátorokban vagy közvetlenül a hálózatra is kapcsolható, így rögtön ellátja a házat árammal. 

Vízenergiához kapható otthoni vízerőmű, azonban az áramtermelés nagyban függ a vízhozamtól. Szélerőmű telepítése valamivel nagyobb tervezést igényel. Mindenképp hasznos méréseket végezni, hogy eldönthető legyen, érdemes-e szélenergiát alkalmazni. Geotermikus hőszivattyú használatánál a beállítás változtatásával szabályozható a hűtés-fűtés, azonban érdemes más alternatív áramot termelő energiaforrással kiegészíteni.

Alternatív energiahordozók otthonunkban való alkalmazásával nemcsak a környezetünket védhetjük, de jelentősen spórolhatunk is, ezzel csökkentve a kiadásainkat. Első körben soknak tűnhet egy-egy zöldenergiát hasznosító berendezés telepítése, azonban érdemes hosszú távon, előre gondolkozni és figyelembe venni, hogy 3-5 év elteltével megtérül. Például napsütéses időben az egy négyzetméteres talajfelszínre eső napsugárzással egy óra alatt 30 liter hideg vizet lehet 40 °C-ra felmelegíteni, míg ez egy elektromos bojlerrel akár több órába telhet.

Az új energetikai követelmények 2021. január 1-től lépnek életbe Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy a 2021. után igényelt használatbavételi engedélyeknek már az új követelményrendszerhez kell igazodniuk az energetikai tanúsítvány elkészítése során. 

Az energetikai tanúsítvány az ingatlan energia fogyasztásáról ad tájékoztatást, a fogyasztás alapján ez határozza meg az ingatlan besorolását. Megtalálhatóak benne a fűtés és meleg víz rendszerrel kapcsolatos további információk. Az új jogszabály szerint az épületeknek 2021-től „közel nulla igényűnek” kell lenniük.

A közel nulla energiaigényű épületeknek több követelménynek és számításnak is meg kell felelniük az energetikai tanúsítványok jogszabálya szerint. Az energetikai tanúsítványokat az épületekről az Országos Építésügyi Nyilvántartás adatbázisában rögzítik és kezelik hiteles dokumentumokként. Egy közel nulla energiaigényű épület tervezésekor az alábbiakra kell odafigyelni: az épülethatároló szerkezetek követelményértékeire, a fajlagos hőveszteség tényezőire, az összesített energetikai tényezőkre, valamint a megújuló részarányra.

Az épülethatároló szerkezetek (homlokzati fal, lapostető, fűtött tetőteret határoló szerkezetek, üvegezés, homlokzati vagy fűtött és fűtetlen terek közötti ajtók stb.) hőátbocsátási tényezőinek meg kell felelniük a szigorodott követelményeknek. A hőátbocsátási tényező adja meg, hogy egy adott szerkezeten keresztül mennyi hő áramlik át. 

Ebből adódóan törekedni kell arra, hogy az minél kevesebb legyen. Abban az esetben, amikor már meglévő épületről van szó, úgy a felújítás során csak az érintett szerkezetekre vonatkozik a követelmény a B minősítés eléréséhez.

A fajlagos hőveszteségi tényező azt fejezi ki, hogy az épület határoló szerkezetein keresztül mennyi hő áramlik át. Ezt egy összetett számítással lehet megadni, ahol figyelembe kell venni a szerkezetek átlag hőkibocsátását, ezen kívül pedig például az üveg felületeken keresztüli sugárzásból származó nyereséget vagy az árnyékolásból adódó veszteséget. Megemlítendő három épülettípus, melyeknek nem kell megfelelniük ezen követelménynek: műemlék épület vagy helyi védelem alatt álló épület, állatkert és állatotthon, valamint olyan mezőgazdasági, ipari és műhely épület, amelyben nincs olyan helyiség, amely sokáig tartó ottlétre szolgál.

Ez a jellemző veszi figyelembe a különböző tevékenységekre elhasznált energiát (pl. épület fűtése, használati melegvíz, szellőztetés, hűtés). A különböző típusú épületeknek a rendeltetésük szerint más összesített energetikai követelményértékeknek kell megfelelniük. 

Míg egy lakó- és szállásjellegű épületnek 100 kWh/m², addig egy iroda vagy egyéb kereskedelmi épületre ez az érték 90 kWh/m², az oktatási termek, előadótermek, egyéb kiállítótermek esetében pedig 85 kWh/m². Az utóbbi kettő példa esetében az értékek magukba foglalják a világítási igényt is.

A megújuló részarány azt jelenti, hogy az épület energiafogyasztásának 25%-át megújuló energiaforrás felhasználásával kell fedezni. A jog meg van arra, hogy ezt elkerülje valaki, azonban egy kritériumnak ebben az esetben is meg kell felelni, ami pedig az, hogy az épület fajlagos primer energiafogyasztása 75 kWh/m² alatt kell maradjon. 

Ez igen nehéz feladat, és megújuló energiaforrások nélkül szinte kivitelezhetetlen, így az emberek rákényszerülnek a biomassza, nap-, szél-, víz- vagy geotermikus energia használatára.

Az új kötelező energetikai besorolás felvet néhány kérdést, például elsősorban azt, hogy miket befolyásolnak ezek a szigorítások, csak az új építkezéseknél kell-e figyelembe venni vagy minden esetben, például ingatlan bővítése során is?  Az építkezések árait befolyásolhatja a szigorítás, mivel a kötelező megújuló részarány drágíthatja a kivitelezés költségeit.

Az ingatlanok bővítésével kapcsolatban pedig akkor kell megfelelni az új energiaigénynek, ha a bővítés meghaladja az alapterület 100%-át. Amennyiben ez nem teljesül, elég a bővítendő részt határoló szerkezeteknek megfelelni a követelményeknek (nem szükséges a B kategória).

Hogy megfelelően lehessen alkalmazni a megújuló energiaforrásokat és csökkenteni a szén-dioxid kibocsájtást, első lépésként fel kell térképezni a meglévő épületállományokat. Mikor ezt a települési főmérnök vagy főépítész befejezi, érdemes elkészíteni egy energiahatékonysági adatlapot, hiszen az energiahatékonyság növelése a leghatékonyabb módja a szén-dioxid szint csökkentésének. 

Az adatlapon fel kell tüntetni az épület fűtött alapterületét négyzetméterben, a falszerkezetet, ablaktípust, energiaköltségeket egy évre, amelyen meg kell jelölni a fűtést és az áramfelhasználást is. Ezek segítségével az épületeket energiaosztályokba és energiaigény kategóriába lehet sorolni, ennek segítségével pedig felállítható egy energiahatékonysági stratégia.

Az energetikai minősítéssel a szakértő az épület becsült energiafelhasználását számolja ki az épület anyagának, állapotának, szigetelésének és gépészeti felszereltségének figyelembe vételével. Ez alapján kiállításra kerül az energetikai tanúsítvány, amely független az ingatlan métetétől, hiszen az energiafelhasználás az alapterülettel elosztva egy négyzetméterre lesz megadva. A tanúsítvány alapján könnyen kikereshető egy táblázatból az ingatlan energetikai besorolása, így ha javításra szorul, könnyebb lesz energetikussal egyeztetni annak kapcsán, hogy pontosan milyen anyagokkal érdemes dolgozni.